Klió 2001/3.

10. évfolyam

Görög katolikus emlékeink

A rendszerváltás óta egyre ismertebbé válik a magyarországi görög katolikusság. Ezt többek között a különböző intenciókkal, különböző szerzőktől, különböző kiadóknál megjelent színes kötetek, illetve albumok is elősegítik. A sort az 1991-es pápalátogatás nagy eseményére készített kötet nyitotta meg,1 mely a hajdúdorogi egyházmegye és a miskolci apostoli adminisztratúra legszebb templomait és ikonosztázionjait mutatja be.

Ezt követte a kárpátaljai görög katolikusság építészeti és festészeti kincseinek bemutatása egy albumban, amelyben bőségesen találhatók magyar vonatkozások is. Az 1996-ban megrendezett görög katolikus kiállításra – melynek a nyíregyházi Jósa András Múzeum adott otthont – megjelent egy igényes katalógus, amelyben a kiállított ikonok és kegytárgyak reprodukciói láthatók.2

Az ortodox művészetről szóló könyvek után végre napvilágot látott a görög katolikus magyarság jelenős architektonikai és ikonográfiai értékeiről is egy alapos művészettörténeti elemzés.3

Ezekhez társul Sasvári László legújabban megjelentett bilingvis (magyar és ruszin nyelvű) könyve, mely albumszerűen tárja az olvasó, illetve a szemlélő elé az anyagát. A mű sajátos válogatást ad a mai Magyarország területén lévő, a hajdúdorogi egyházmegye és a miskolci apostoli adminisztratúra egyházszervezeti egységében található ruszin vonatkozású templomokból és ikonosztázionokból. Képanyagához – két felvétel kivételével – az 1991-es albumot használta.

Jogosan nevezhető sajátos válogatásnak a kötet anyaga: 39 olyan helység templomát mutatja be kívülről és belülről, ahol ruszinok laktak, illetve ahol kisebb-nagyobb mértékben még ma is él a ruszin önazonosság tudata. A könyv megfelelő helyein megtalálhatók az utóbbi évtizedekben megalakult ruszin kisebbségi önkormányzatokra való utalás is (Komlóska, Múcsony, Sárospatak).

Hatalmas történelmi egységet ível át a kötet: a legkorábbi utalásai az 1300-as évekből valók, míg a legkésőbbiek a XX. századból származnak. Az anyag legnagyobb része viszont a XVII–XIX. század értékeit írja le és mutatja be. A szerző a bevezetőben megfogalmazza válogatásának motivációját. Ezt a ruszinságnak a történelmi Magyarországon való jelenléte adja, valamint annak utóélete hazánk mai területén. Ráirányítja a figyelmet arra is, hogy a mai magyar görög katolikusság zömének a munkácsi egyházmegye volt az anyaegyházmegyéje, kivéve a miskolci apostoli adminisztratúrát, amely az eperjesi görög katolikus egyházmegyéből alakult meg. A motiváció mellől azonban hiányzik legalább egy rövid áttekintés a ruszinság történetéről, valamint a ruszin identitásról és annak megnyilvánulási formáiról. A kevésbé hozzáértő olvasóknak hasznos információkat nyújthatott volna. Fontos lett volna abból a szempontból is – ami történelmi tény –, hogy azt a közeget, ahol hazánk területén a ruszinság él, a magyar görög katolikus egyház szervezeti formái jelentik. Továbbá 2000. augusztus 20-án nemcsak az egyházi, hanem a történelmi figyelem is ráirányult Hierotheoszra, első püspökünkre, aki bizánci származású volt. Konstantinápolyból hozta őseink közé a kereszténységet. A bizánci-szláv hatás pedig csak a XV. századi nemzetiségi betelepedésekkel kezdődött el. Így tehát bizonyos antinómiák is találhatók a kötetben a XIV. századi utalásokkal kapcsolatban.

Biztos, hogy történelmi hányattatásunk viharaiban a bizánci-görög hatás meggyengült (már Szent István királyunk korától kezdve) hazánkban, és az 1646-os ungvári unió óta a rítusbeli gyökerei a szláv egyházhoz kötötték a görög katolikus egyház tagjait. De az is tény, hogy a görög katolikus magyarság nem csak rítusbeli (görög katolikus), hanem nemzeti (magyar) identitását is meg akarta őrizni. A múlt századok konfliktusai a XX. századra lecsendesedtek, s ennek szép igazolása Sasvári László könyve.

Külön értéke a kötetnek, hogy a végén az 1670-ben épült, 1970-ben a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba átszállított és ott újra felállított mándoki fatemplom leírását is közli. Hazánk jelenlegi területén ez az egyetlen görög katolikus fatemplom. Az olvasó végül egy rövid írásban megismerkedhet a ruszin templomépítészet néhány szempontjával is.

A szép színes albumnak felfogható kötet nyomdatechnikai kivitelezése (sajnálatosan) kívánnivalókat hagy maga után. A képek az eredeti színekben jobban ragyogtak volna; s néhány elmosódott kép is bekerült a könyvbe. Ettől eltekintve, a mű szép kiegészítése a magyarországi egyházi – s azon belül is a görög katolikus – architektonikai és ikonográfiai értékekről szóló, a bevezető sorokban említett köteteknek. Teljes egészében elfogadhatók a szerző erre vonatkozó gondolatai: “Szeretnénk hozzájárulni a hazánk területén fellelhető – nem is olyan kicsiny és jelentéktelen – ruszin építészeti és egyházi jellegű örökség megismertetéséhez. Ez ma már Magyarország kulturális kincsei közé tartozik. Saját hangulatot és lelkiséget képvisel. Megismerése az emberek közötti megértést szolgálja” (9. old.).

Sasvári László: Templomok ruszin örökségünkben (Cerkvü u nasomu naszlidsztvi). Budapest, 2001. 108 o.

Ivancsó István

 1. Puskás László (szerk.): Házad ékessége. Görög katolikus templomok, ikonok, ikonosztázok Magyarországon, Budapest, 1991.

 2. Puskás Bernadett (szerk.): Ikon és liturgia. A görög katolikus egyház művészeti emlékei – 17–19. század, Tiszavasvári, 1996.

 3. Nagy Márta: Görög katolikus templomok és ikonosztázok, Debrecen, 2000.